Pilisi Levendula

A nagyszüleim és az ő szüleik is a Pilisben, Kesztölcön éltek. Gyerekkoromban kéthetente jártunk a Mamához, busszal, vonattal, gyalog, biciklivel. A Mama húslevessel, rántott hússal várt minket, kapusznyikot, szlovák káposztás lepényt készített. Üvegben vittük haza a csípős lecsót, édes paradicsomlevet. Családi legendák, pár szlovák szó, megkopott iratok és egy kis paksaméta fénykép, ennyi maradt ebből az időből.

A Mama halála után keveset jártam erre. A Kinizsi 100-as túrákon bekukkantottam az udvarra, Apámmal néha eljöttünk, ha Esztergom felé volt dolgom, elkanyarodtam a Mama házához. Az életem másfelé vitt: szép nagy családunk van, történész diplomával pörgős világban dolgozom, internettel és mobil telefonokkal foglalkozom.

Aztán tavaly ősszel letelt Apám ideje is, és rámbízta a Mama házát. Tanácstalanul álltam a lomok és romok között. Mi legyen itt? Bontsam le, adjam el? Kezdjek vele valamit? A gödöllői egyetemre járok másoddiplomás agrármérnöki szakra. Végül vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, hogy itt, a Pilisben valósítom meg a levendulás gazdaságomat.

Klastrompuszta mellett, a kis horgásztóhoz közel, Szent Vendel szobrának szomszédságában béreltem egy öt hektáros domboldalt. Nem akarok a Világ Legnagyobb Levendulatermesztője lenni. Szeretem a levendulát és szeretem a Pilist. Finom olajat szeretnék készíteni, olyat, ami levendulából van, ami nyugalmat, és békét hoz.